A taktilis érzékelés, észlelés

 

Taktilis érzékelés, észlelés

A Hórakukkban nagy hangsúlyt fektetünk azokra a játékokra, feladatokra, amelyek a taktilis érzékelést, észlelést segítik. Van mezítlábas szőnyegünk, amelyen lépegetve különböző domborzati viszonyokat imitálhatunk, nagy kedvenc a titokdobozunk, amelyben tapintás útján kell kitalálni, mit is rejtettünk bele, szeretünk magokkal, termésekkel játszani, megfigyeljük a tárgyak, anyagok formáját, textúráját, csipeszelünk, gyurmázunk, többféle eszközzel festünk, és persze igyekszünk minden nap lehetőséget biztosítani a szabad játék során az önálló felfedezésre is. A kicsi Párduc csoportosok most épp egy maszkolószalag alá bújt fonal érintésével gyakorolták a balról jobbra haladást a későbbi olvasás, írástanuláshoz, a nagyobbacskák csigabigát díszítettek magokkal, Koaláink pedig falevél-kompozíciókkal kápráztattak el bennünket.

De mi is az a taktilis érzékelés? Miért fontos, hogy a gyerek minél több dolgot érzékelhessen, figyelhessen meg tapintással? Milyen jelek utalhatnak arra, ha valami zavar van ezen a területen?

A taktilis érzékelés a bőrünk által történő ingerérzékelést és ismeretszerzést jelenti. A tapintás, a nyomás, a simítás, a forma és súly észlelése, a hőmérséklet és a fájdalomérzékelés is a bőrrel való érintkezés által történik.
Csecsemőkorban rendkívül fontos a sok simogatás, érintés, nagyon hasznos a babák masszírozása, hiszen az érzelmi kötődés mellett ezek a kellemes ingerek más ingerekkel integrálódva a testkép, testtudat, testséma kialakulását is nagyban segítik.
A totyogó gyerek folyamatosan keresi a taktilis ingereket: mindent megfog, megtapogat, kipróbál. Bizonyára minden szülő emlékszik erre az időszakra: egy-egy séta a sarokig végtelenül hosszú idő, hiszen annyi falevél, kavics, csigaház, termés, pocsolya vár megvizsgálásra, hogy lépésenként meg kell állni.
Az óvodás korú kicsik számára ugyanolyan fontos a folyamatos tapasztalatszerzés, mint a kúszó-mászó kisebbek esetében. A különböző érzékszervek útján szerzett tapasztalatok összekapcsolódnak, hozzájárulnak az idegrendszer fejlődéséhez. Megjelenik ez a nagymozgások végzésében éppúgy, mint pl. a grafomotorikai képességekben. Az ismeretek feldolgozásával és összerendeződésével az iskolába lépő gyerek képes lesz magasabb szintű gondolkodási folyamatokra.
A taktilis rendszer működésében vannak egyéni különbözőségek, ez természetes. Ha azonban a hétköznapi életvitelt befolyásoló jeleket tapasztalunk, érdemes szakemberhez fordulni.
Ha a gyerek nem kifejezetten szereti a szoros ölelést, a puszit, bizonyos anyagok érintésétől viszolyog, zavarják őt a gombok vagy a ruhacímkék, nem szereti a fogócskát és egyéb olyan játékokat, ahol véletlenül meglökhetik, megérinthetik, esőben/erős szélben nem szívesen mozdul ki otthonról, valószínűsíthető a taktilis érzékelés túlműködése.
Ha a gyerek folyton maszatos, mindent szétken, imád bármibe belehemperegni, mindig matat valamit, pakolászik, gyakran esik-kel (sokszor igen magas fájdalomtűrő küszöbbel), nem érzékeli, hogy fázik vagy izzad, akkor gyanítható a taktilis rendszer alulműködése.

Otthon is rengeteg lehetőség adódik a hétköznapokban, melyek a tapintás útján történő megismerést szolgálják: a kertben való ugrálás, gyűjtögetés mellett a meleg szobában a gyöngyfűzés, szenzoros játékok, vizezős játékok, formakeresők, gyurma, festék, zsírkréta, vagy akár a csomagoláshoz használt buborékos fólia kipukkasztása, mely bizonyára a szülőknek is nagy kedvence volt gyerekkorukban. De jó móka a teregetés, a tiszta ruha hajtogatása, vagy a süteménysütés is: a különböző tevékenységek közben meg lehet figyelni a tárgyak anyagát, súlyát, formáját egyaránt.
Kellemes közös időtöltést kívánunk!